Mi a jó? Semmi. Illetve minden. Ki dönti el, mi a jó? Ami nekem jó, az másnak lehet, nem jó, és fordítva. Van egy döntőbíró, az atyaúristen, aki majd szépen leosztja a kategoriákat, és mindent passzentosan, a neki tetsző feliratú dobozba pakol, és akkor az olyan lesz, ha a fene megeszi a másikat, akkor is? Persze. Ki az? Hadd lássam! Rugom arcon egyből. Mi a szép? A giccses kőoroszlán a kerítéskapun, vagy a cirádás, kunkori minta, mert a sok hülyének az tetszik? Hagyjatok már békén ilyenekkel. 'Szép'. egész sokszor úgy veszem észre, hogy direkt az tetszik, ami másnak nem Lehet ocsmány, amit agyonajnároznak mindenféle ízlésficamos senkik. Egyszerű ez, mint az e=m*cénégyet, bazmeg. 'Szép' kislány, 'jó' ember, jó kislány, szép ember, jószép, emberkislány. Maguk se tudják már, mire értik ezeket a gumifogalmakat, amik csak nyúlnak-nyúlnak, mint a rétestészta, míg szét nem szakadnak az asztal sarka felé, hogy aztán lehessen foltozgatni, tapasztgatni, azt majd ott találja magát a hülye, ahol a part szakad. És? Ment vele valamire? Nem hát.
Bezzeg te! A te érzékeny lelked, ó, az a sokat szenvedett, meggyötört, csudás kis ékszerdoboz! Azt ki veszi észre? Annak rejtett, mások által nem, vagy csak alig érzékelt gyönyörűségeit ki fogja előbányászni az ostobák közönyétől és nemtörődésétől páncéllá kérgesedett rétegek alól? A különleges, bámulatra méltó személyiséged kinek elismerését fogja kivívni? Ki törődik azzal a rengeteg, cementzsáknyi nehézségű gondolattal, amik ott nyomnak, ott bent, a kis árva kobakodon belül? Ki mutatja neked az utat, ha szükséged van rá? Ki fog pátyolgatni, ha elárvultnak érzed a drágajó, hatalmas, dobogó szíved? Ki fogja észrevenni azt, aki valójában te vagy? Ki dícséri a nagyonjó fotóiat virágokról, állatokról, meg a természetről? ki dícséri meg a gondos fotosoppos utómunkát? Kinek tetszenek a csinos/lezser ruháid? Ki veszi észre a kedvenc zenéidben az Egyéniséget? Ki hatódik meg és ki nevet veled együtt a kedvenc filmjeiden? Ki érzi jól magát azokon a különleges, kis számú közönségnek rendezett programokon melletted? Ki mondja őszintén egyetértően bólogatva a neked tetsző dolgokra, hogy 'valóban'? Kivel osztod meg azokat az élményeket, amik csak és kizárólag, egyes-egyedül a tieid, és amik ott dörömbölnek visszaigazolásra várva? Ki fog melletted állni akkor is, ha beköszönt az ősz?