Mostanában feltűnően sokat ismételgetik kétségbeesetten a CEMP lóarcú zsidó alkalmazottjai, hogy nincs a valóságból másik.
Van egy elég rossz hírem.
De van másik valóság.
Sőt, valóságok egész garmadája tobzódik a politikai-közéleti térben, gyerekek.
Vannak kevésbé koherens, rövidéletű valóságok, vannak szilárdabb, koherensebb valóságok, és évszázadok, talán ezredévek óta van legalább három-négy féle olyan valóság, amiknek határai az emberek egzisztenciális, jellem- és státuszbeli rétegződése alapján egészen konkrétan beazonosíthatóak és e rétegződés szerint jól különíthetőek.
Aki a saját valóságát megpróbálja fáradságos munkával rákényszeríteni az emberek minél szélesebb tömegére, azt hívják politikusnak. (Politikus alatt itt a maga klasszikus értelmében vett, a posztmodern kényelmes agylágyulása által a jelentésétől el nem távolított közéletben cselekvő embert kell érteni.)
Akinek ezt sikerül is megvalósítani, azt hívják jó politikusnak, akinek ez nem megy, azt hívják bukott vagy rossz politikusnak.
Aki ezen politikusok valóságát tehetsége minden erejével és a birtokában lévő eszközök segítségével manipulálva megpróbálja a néptömegek felé minél hatékonyabban közvetíteni, azt hívják újságírónak.
Aki ezt konzekvensen, konok elfogultsággal és kitartóan tudja művelni, azt hívják jó újságírónak, aki nem, azt hívják rossz újságírónak.
A politikus és az újságíró szimbiózisban él, és politikusnak, újságírónak lenni nem könnyű feladat. A politikus függ a messianisztikus meggyőződésének bármikor összeomolható, újságíróra is utalt átütőerejétől, az újságíró pedig a politikus közvetett - és néha közvetlen - módon utalt pénzétől, és bizony-bizony előfordulhat akár az a faramuci helyzet is, hogy
az újságíró fölül egyszerűen elfogynak a politikusok.
Ilyenkor az újságíró megpróbálhatja átvenni a politikus feladatait is, de féllábbal a síkfutó versenyen sok esélye nem lesz.
Az, hogy az indexessrác valósága alulmaradt egy másikkal szemben, nem azok hibája, akik felé ezt a valóságot megfelelően közvetíteni kellett volna. Hogy a nagyonokos haladó is értse: ez nem a nép hibája. Ez csak és kizárólag a rossz politikus és újságíró hibája.
"Nem a fanfárokra kellett volna kötni a gőzt, hanem a gépekre." Nem csak kifelé kellett volna talicskázni a pénzt, hanem befelé is néha. Párszor, a munka előnyére vissza kellett volna venni abból a nagy, öntelt, beképzelt pofából.
Úgyhogy most kell megmutatni azt, ti büdös gyáva, eddig minden hájjal megkent, hazug szardarabok és affektáló pojácák, hogy annak ellenére is tudtok a szakmátoknak élni, hogy a jövőben már nem olyan nagyon biztos a heti kurvák seggéből szívott kokain, a népszerűség, a tuti biznisz valamint a vegánjógák, a kézműves sör és a gasztrotúrák eddig megszokott mennyisége.
Ne a saját valóságotok alulmaradását relativizáljátok, hanem azon agyaljatok, hogyan lehetne azt a valóságot újra a startvonalhoz állítani.
Ne a vesztest próbáljátok kihozni győztesnek, hanem próbáljatok belőle ismét esélyest faragni.
Aztán ez vagy sikerül, vagy nem, de egyvalami biztos: rendkívül szórakoztató folyamat lesz.
