...hiszen az okos, az egyedi, a nemtömegember egyik legfontosabb jellemzője, hogy ő biza elfogulatlan.
Főleg, ha politikáról van szó.
Az elfogulatlansághoz vezető út kezdete a lehető legegyszerűbb: biztosítani kell mindenkit magáról az elfogulatlanság tényéről. Ez kissé sarkítva úgy néz ki, hogy a vélemény megfogalmazása (esetleg annak a paraszt pofájába köpése) előtt közöljük pártnerünkkel magát a puszta állapotot: mi elfogulatlanok vagyunk. Természetesen ezt csinálhatjuk trükkösebben is. Ebben az esetben már azzal, hogy közöljük elfogulatlanságunk tényét, egyben fel is állítunk egy csudás kontrasztot magunk, és az elfogult, előítéletes, skatulyákat gyártó marha között.
Példa: "Nyilvánvaló, hogy egy Orbán-rajongóval nehéz erről objektíven vitázni, mert..."
Ezzel két legyet ütünk egy csapásra, ugyanis amellett, hogy biztosítjuk magunk elfogulatlanságát, egyúttal azt is érzékeltetjük, hogy a másik bizony nem az. Aztán kezdhet mentegetőzni, vagy fejhangon ordibálni az idiótája, nekünk elég csak flegmán lebiggyeszteni ajkainkat, és csatát nyertünk.
A háború megnyeréséhez azonban több kell.
Egy objektív, elfogulatlan, szuverén elme fő jellemzője, hogy -főleg politikai- viták esetében kerül mindenfajta(!) érzelmi kötődést, vagy érzelmi kötődésből akár csak közvetetten, de eredeztethető reakciókat. Elégedetlenek vagyunk a Fidesszel? Netán utáljuk is, akárcsak Orbán Viktort? Majd bolondok lennénk ezt a labdát ilyen magasra felhajintani. Haha. Gondosan ügyelni kell arra, hogy a törpediktátor utálatának még a látszatával se vádolhassanak meg, hiszen az utálat, a gyűlölködés csak érzelmileg és agyilag primitív, előítéletes barmoknak sajátja, akik valahol Kiskunröcsögén, kocsmapultra támaszkodva, barettsapkában osztják az eszet.
Egy elfogulatlan, szuverén, felvilágosult elme természetesen sosem gyűlölködik, nem gyárt skatulyákat, és még véletlenül sem általánosít. A felvilágosult elme apolitikus, ebből következik, hogy minden oldal bírálatára képes - szemben az elfogult rajongóval.
No persze, ezt gyakran kell ám hangoztatni, célozgatni indirekt módon, netán a szövegkörnyezettel utalni rá, nehogy elfelejtse a paraszt, vagy esetleg maga a felvilágosult elme:).
Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
Gyakorlatban nagyon egyszerű kivitelezni, hiszen kishazánkban minden a két véglet felé van taszigálva, így elég csak párszor átcsúzlizni az addig ágyúzott oldallal szemköztire, és máris összezavartuk a primitív rajongót.
"Gyurcsány Ferenc anno hibázott sokat, de jelenleg nem ő van hatalmon, így felesleges a múlton rágódni. Különben is: nem lehet mindent arra a nyolc évre fogni."
Ebből látszik, hogy képes vagy megadni a vitázó által bizonyára gyűlölt oldalnak is a kritikát, ha arról van szó.
"Nem vagyok egy MSZP-fan, éppen eleget bíráltam őket annak idején, de amit Orbán Viktor művel..."
Úgysem tudja leellenőrizni, hogy valóban bíráltad-e, így elég csak biztosítani róla a csókát, hogy lássa, objektíven állsz ahhoz a kérdéshez, amihez ő képtelen.
"Az, hogy kritizálom a Fideszt, nem jelenti rögtön, hogy gyurcsányista vagyok, csak a szemellenződtől ezt képtelen vagy felfogni."
Ismét két legyet ütöttél egycsapásra: biztosítottad a vitapartnert objektivitásodról, egyben rá is mutattál gyengeségére.
További nagyon fontos dolgok: az elfogulatlan bíráló kerül minden olyan helyzetet, amiben személyt, csoportosulást, vagy ezek konkrét dolgait kritizálja, és még véletlenül sem esik abba a csapdába, hogy lebukjon: egy másik személyhez, vagy csoportosuláshoz érzelmileg kötődik! Nem. Az elfogulatlan bíráló egy magasabbrendű, általános Nemes Cél érdekében mutat rá a hibákra; egy nagyon fontos Jó Ügy mellett teszi le a voksát.
Ha mégis kénytelen konkrét személyt, csoportosulást bírálni, akkor ezt természetesen nem gyűlöletből, vagy saját kis szaros, önös érdekeitől vezérelve teszi, hanem az említett Cél és Ügy érdekében, ezeknek szigorúan alárendelve!
Egy objektív, szuverén elmének nem azzal van a baja, hogy a neki objektív szempontból szimpatikusabb embereket lapátra teszik az adott médiumnál, esetleg nem kap frekvenciát a neki objektív szempontból szimpatikusabb rádió, hanem A Sajtószabadság Korlátozása nem tetszik.
Egy objektív, szuverén elmének nem a Fidesszel van baja, hanem magával a Rendszerrel. Az egésszel. Különösen azzal, ami 2010 áprilisa óta van.Egy objektív, szuverén elmének nem a Fidesz-kormány munkája tarthatatlan, hanem a Demokrácia és a Jogállam Lábbal Tiprása.
Erre gyakorlati példák?
Szintén nagyon egyszerű kivitelezni ezeket gyakorlatban, ugyanis kishazánkban mindenki másokat szidva gyűlölködik, és ha látja a barom, hogy te nem ezt teszed, hát tutira azt se fogja tudni, merre van az arra.
"Nem azért megyek tüntetni, mert orbántakaroggyozni akarok, mint annak idején amazok a Kossuth téren, hanem mert elegem van ebből az egész rendszerből, a sajtószabadság (bla) a demokrácia (blabla) a jogállam (blablabla)"
Ebből látja a csóka, hogy téged nem tud maga alá teperni az utálkozás és az agresszió, hanem a demokráciát félted - és a demokrácia sorsa ugye mindenkinek szívügye kell legyen.
"Matolcsyval nyilván nem az a baj, hogy Fideszes, hanem az, hogy a gazdaságot (közgazdaságtani blablák)"
Hiszen te nem a hovatartozása miatt bírálod, hanem olyan alapvető közgazdaságtani szempontok alapján, amit mindenkinek fel kell fognia, aki nem tök hülye.
Ha ezeket észben tartjátok, drága barátaim, meg lehet nyerni azt a fránya háborút. Persze csak képletesen, hisz tudjuk: egy felvilágosult elme sohasem háborúzik! :)
