Mint tudjuk, a bölcsészeti tanulmányoknak körülbelül semmi értelmük, legfeljebb az egyetemi tanári állásra eséllyel pályázó, legtehetségesebb diákok húzhatnak hasznot belőlük – tehát az a fura helyzet áll elő, hogy van egy rendszerünk, amelynek az egyetlen létjogosultsága a saját újratermelése, és több mint 95 százalék hulladékot gyárt. Ugyanakkor nagyobb kárt nem okoz, sőt akár marginális haszonnal is járhat. Egy fiatal lánynak, aki eladónői állásra pályázik a Céline-nél vagy az Hermèsnél, elsősorban persze a megjelenésére kell gondot fordítania; de használható szaktudás híján egy kortárs irodalmi BA vagy MA is jelenthet némi esélyt, amennyiben a munkáltató számára valamelyes szellemi mozgékonyságot ígér, ami akár szakmai fejlődéshez is vezethet – ráadásul a luxusszépségiparban az irodalomhoz pozitív jelentéstartalmak társulnak.