Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ezeket olvasom

No komment

Boldogság

2015.05.15. 17:16 :: Fenehorizont 667

Nemrég mélyenszántva a látomezőmre sodródott egy rendkívűl tanulságos, szerintem a többi hasonló idézetnél az indokoltnál (ami a semmennyi) jóval nagyobb figyelmet érdemlő szöveg a Facebookon.
Ez, ni:


A boldogságot nem érdemes függővé tennünk semmitől. Nem érdemes úgy vélekednünk, hogyha majd ezt vagy azt elérjük, akkor boldogok leszünk. A boldogságot egyszerűen csak éreznünk kell, és belőlünk kell, hogy fakadjon.

(Kiss Tibor)

 

Nos.

A nagy büdös lófaszt.

 

A boldogság nem bélgáz, ami csak úgy árad belőlünk. Szerintem inkább a negatív érzésekről lehet ilyesmit elmondani, hogy 'belőlünk fakad', de a boldogságról semmiképpen sem. Persze azok a negatív érzések sem minden előzmény nélküliek, de az tuti, hogy sokkal kevesebb inger és kevesebb mittomén, szinapszis vagy micsoda szükségeltetik hozzá az idegsejtjeink között, mint a boldogság érzetéhez. A boldogság nem 'fakad', hanem kialakul, méghozzá elég sok külső behatás bonyolult hozománya képpen, és ez a folyamat igen rögös úton halad, rengeteg aktív beletett munkát és energiát igényel. Főleg 8-9 éves kor felett. :D
Ráadásul - ellenben a dühvel vagy a haraggal, de akár a szomorúsággal is - jóval nehezebb tartóssá kovácsolni ezt az érzésvilágot. Szerencsére elveszíteni is nehezebb, ha már megszereztük és tényleg 'fakad belőlünk', hiszen utána a boldogság kapaszkodik belénk, míg a szomorúságba általában mi kapaszkodunk.


Tipikus posztmodern faszság, hogy bizonyos lelkiállapotokra rámondjuk, hogy az igazándiból, valójában véve csak úgy van, mint a csí, azt ha éppen nem látjuk, akkor poroszkálva kutatjuk, hátha rábukkanunk, mint piszokra az ajtófélfán serlokk és akkor végre heuréka, minden fasza lesz; vagy rosszabb esetben csak tátott pofával várjuk, hogy elénk táncoljon. Általában pont azokról a lelki- és életállapotokról hisszük ezt, amik elérése munkát igényel. Meg persze kitartást, odaadást, bátorságot, és még egy halom hasonló, az utóbbi párszáz évben az ezekre alkatilag és kulturálisan képtelen civilizált nyugatiember önfelmentése gyanánt túl sokszor átértelmezett, dekonstruált és relativizált tulajdonságot.

Pedig megmondta már Jézus Krisztus és Britney Spears is, hogy mindenki küzdjön az álmaiért.

Szóval innen üzenem Kiss Tibornak, hogy én ott leszek, amikor elapad az a cucc, amit a megvilágosodott, vagy éppen oda-vissza eső ex- vagy aktív heroinisták csak úgy áradni vélnek, és boldogságnak hisznek. Aztán majd csinálok valamit. Mondjuk beleordítok egyet a kurvanagy csendbe. Hehe.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csinaldugy.blog.hu/api/trackback/id/tr987461914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása