Mindez már megtörtént egyszer, de ezután is meg fog?
Körülbelül hat éves lehettem, és mellettem futott a Tisza-parton.
Mondtam neki: fussunk, fussunk! És futottunk, közben nagyokat nevettünk. Az én fiatal, de pici lábaim gyors kapkodása pont összhangban volt az ő jóval nagyobb, de már idősödő testének tempójával. Amikor megállt pihenni, hagytam kicsit. Nevetve mondta, hogy ő már öreg ehhez, de ismét kiabáltam, hogy futás! És újrakezdtük.
Hogy miért, annak nem volt jelentősége, hogy hová, annak még annyira sem. Talán az Élet Értelméért, talán a Halál Faszára, de az biztos, hogy azért és oda nevetve futottunk.
