Avagy: feltűnésviszketegség a IV. poszt-posztprogresszió korszakában
Avagy: az egoizmus kultúrális evolúciójának végső fázisa
Avagy: a kurva anyád
Engem nem érdekel semmi és senki. Az mondjuk érdekelne, ha kiderülne, hogy senkit sem érdekel, hogy engem nem érdekel senki és semmi, de ilyen csúfság remélem, soha nem fog megesni velem. Nagyon remélem. Ne érts félre, ezt nem azért írtam, mert érdekel, hogy másokat mi érdekel. Dehogyis. Ezenkívül te sem érdekelsz, a véleményed sem érdekel, és a személyiséged sem. Az meg pláne nem érdekel, hogy mi történik veled. Bazd meg! Vagyis ne, ne bazd meg! Jaj, eszedbe ne jusson! Bocs, csak épp rossz kedvem volt. Nem azért írtam, dehogyis. Ne bazd meg, mert ha valami megbaszására biztatlak, még azt feltételezed, hogy érdekelsz annyira, hogy megmondjam, mit kellene csinálnod. Szóval, ne bazd meg, csak úgy izé...mittomén...semmi. Mindegy. Nem érdekel, mit csinálsz, és nem érdekel a véleményed. Te sem érdekelsz. Az én véleményem -hogy engem nem érdekel senki és semmi- persze azért érdekelhetne téged. Foglalkoztathatna. Jól felizgathatna! De erről a vágyamról te nyilván nem szerezhetsz tudomást, mert még a végén azt a következtetést vonod le, hogy engem érdekel, mi érdekel téged. De ez természetesen nem így van. Komolyan mondom, hogy nem így. Nem azért írtam, dehogyis. Inkább vedd úgy, nem is írtam semmit az előbb. Ha véletlenül kiderülne, hogy mégis érdekelsz, akkor az sem igaz, mert nem érdekelsz. Szóval menj a picsába...vagyööö, izé. Bocs! Rossz kedvem volt megint. Nem azért írtam, dehogyis. Nem érdekel, hova mész. Tőlem mehetsz akárhova. Én nem veszek komolyan semmit. Nincsen olyan dolog, vagy tett, ami az én nemérdeklődésemet megváltoztathatná. Akár a picsába is mehetsz, ha már így említettem, de inkább menjél máshova, mert ha a picsába mész, akkor a végén azt hiszed, azért mondtam meg, hova menjél, mert engem az érdekel. Pedig nem érdekel. Egyáltalán nem foglalkoztat. Te sem érdekelsz. Sem a személyiséged, sem a véleményed. Helyettesíts be a 'picsa' helyére valami rokonértelmű szót. Vagyis ne! Inkább ismét vedd úgy, hogy nem is írtam semmit. Ne menj sehova. Vagy menjél. Nekem mindegy. Azt csinálsz, amit akarsz, és az a dolog, amit csinálsz, rám semmilyen hatással nem lesz, mert nem érdekelsz. Mások meg aztán főleg nem érdekelnek. Persze te is ugyanúgy nem érdekelsz, mint ahogyan mások nem érdekelnek, mert ha a nemérdeklődésben fokozatokat állapítok meg, akkor az árnyalatnyi különbség valami vagy valaki javára jelenthet érdeklődést is, akár. Szóval nem érdekelsz se te, sem mások. Na jó, megvallom őszintén, néha úgy csinálok, mintha mások érdekelnének, de csak azért, hogy lásd a kontrasztból, te mennyire nem érdekelsz, nehogy elbízd magad, és mindenféle olyan dolgok cselekvésére kényszeríts, amik engem nem érdekelnek. De természetesen ez csak színjáték, hiszen valójában mások sem érdekelnek. Te sem érdekelsz. Egyáltalán nem. Vedd már észre, hogy nem érdekelsz! Szomorítson el, hogy nem érdekelsz! Jaj! A francba! Nehogy azt hidd, hogy engem érdekelsz annyira, hogy érdekeljen, mi szomorít el és mi nem, csak újra rossz kedvem volt. Bocs. Nem azért írtam, dehogyis. Nyilvánvalóan, ha te nem érdekelsz, akkor a kedved sem érdekel. Tőlem aztán lehetsz boldog, lehetsz szomorú, lehetsz akármilyen állapotban, úgysem érdekel. Inkább bocsánatot sem kérek többet, mert még azt hinnéd, érdekel, hogy megbántottalak-e. Nem azért írtam. De azért jólesnek a feltételezéseid. Vagyis nem, nem esnek jól. Mivel nem érdekelsz, ezért jóérzést sem tudsz kiváltani belőlem. Persze nem baj, hogy feltételezgetsz, mert nyilvánvalóan rosszérzést sem vagy képes ezzel okozni, hiszen nem érdekelsz. Ugye tudod? Ja nem, nincs is kérdőjel, mert nem érdekel, hogy tudod-e. Hiszen tudod. Nem érdekel.
