...merd felvállalni egyéniséged! A legfőbb lényeg, hogy rátalálj az utadra; arra az útra, amelyen haladva teljes mértékben kiteljesedhetsz! Mindig tartsd észben: te különb vagy mindenkinél!
Hiszen mit látsz, ha körülnézel?
Akármerre is fordítod a fejed, a jellegtelenség az, ami szemedbe ötlik. Jönnek-mennek az emberek a zemberek, élik egyöntetű folyamként hömpölygő életüket, nézik az RTL Klubot, zabálják Alekoszt és a tehetségkutatókat, untatnak semmitmondó témáikkal. Még Facebookra is állandóan marhaságokat linkel szar zenék kíséretében egy rakás ismerősöd, pedig még régebben elhatároztad, hogy nem követed el azt a hibát, amit az Iwiw esetében anno megtettél, és nem igazoltál vissza minden idiótát.
Semmi stílus és kreativitás, semmi egyéniség, semmi olyan, amire felfigyelhetnek mások.
Mert egyvalamit te igencsak jól tudsz: annak kulcsszerepe van, miként reagál rád a többi ember; lelked mélyén ott lapul az a feszítő kényszer, amely miatt minél több és több visszaigazolásra vágysz környezetedből. Ezen vágyadból összerakott, különleges léted olyan, akár egy feneketlen, ámde mégis csodálatos kút. Ugyanis...
...visszaigazolásokból soha nem kaphatsz eleget!
Megerősítés nélkül csudálatos egyéniséged úgy olvadna bele a körülötted lévő, nyomasztó szürkeségbe, mint a szétszóródó hamu. Indivídumod megfelelő reakciók híján érdektelenségbe fulladna, és azt nem engedheted meg magadnak. Mások nem törődnek ezzel, de te nem erre vagy hivatott!
Te tudod, hogyan mutasd meg önmagad lényegét, hogyan hívd fel a figyelmet ügyesen, indirekt módon! Igazi, kreatív egyéniségként a szánalmas feltűnésviszketegséget meghagyhatod a butáknak, a törtetőknek és mindenki másnak, aki csak szeretne a nyomodba érni. Nevesd ki a ribancot, ahogyan a diszkóban szoláriumozott testét rázva próbálja becserkészni azt a műmájer gyökeret, aki kezében viszkikólával, fejét a tuc-tucra bólogatva akarja elhitetni, hogy mekkora keménycsávó. Tekints megvetően a suliban vagy a melóhelyen tanárai, diáktársai vagy a főnökei körében görcsösen nyomuló, ötlettelen szerencsétlenre! Vedd észre az utca mindegyik emberében ott lapuló, kiszámítható, szánalmas korlátoltságot és butaságot!
Velük ellentétben neked nem kell játszani az eszedet, mert te érzed, hogy valódi egyéniség vagy, hiszen a reakciókból látod ennek bizonyítékait. Látod a baráti összejövetelek alkalmával elejtett okos hozzászólásodat követő elismerő tekinteteket; a többi hülyepicsa vagy gyökérarc csupán pillanatig tartó irigy pillantását, amit a gondosan kiválasztott, egyedi ruhád láttán alig bírnak leplezni; amikor olyan zenét/könyvet/filmet mutogatnak neked, amiken te már ezer éve túlléptél és tudod, hogy amik számodra most aktuálisak, azokhoz ők baromira kevesek; látod a lájkok számából, amit a virágot, romos-régi környezetet és épületet, szép tájat, vagy a megfotoshoppolt arcképed sejtelmes részletét ábrázoló fényképek alá biggyesztenek.
Egészében véve minden apró reakció téged igazol!
És mindez a múló évek során egyre szebben fog kiteljesedni! Egy idő után már természetesnek fogod tartani, hogy mind ízlésvilágodban, mind hobbijaidat tekintve, összességében az egész lényedben felülemelkedtél a béna kispolgárokon, mucsai parasztokon, egyszóval bárkin. Megérdemelt fennsőbbrendűséged nyugodt, szplínnel takaró maszkként tapad majd arcodra. A buta emberek társaságában sem kap már el többé az ideg, hanem elintézed őket a szád szélén átfutó, gúnyos félmosollyal, vagy a haverodnak/csajsziknak odasúgott cinikus kis poénnal.
Előfordulhatnak persze kudarcok életed során, alakulhatnak úgy az események, ahogyan nem szeretted volna, de már tutira elhiszed, ezek nem a te jellemhibáid közvetlen következményei, hiszen a hiányosságaidat -a többi hülyével ellentétben- te jól ismered, és bizonyos, hogy semmiképp sem kerülhettél ezen hiányosságok eredményeképp a kellemetlen helyzetekbe.
Az igazi, kiforrott egyéniség ismeri önmagát, ezért tudja, saját hibájából sohasem állhat elő olyan szituáció, amit ő negatívként él meg. Sajnos a környezetével nem tud mit kezdeni az ember...
Bárcsak ne lenne annyi korlátolt birka a világon!
