Síró amerikai celebeket akarok.
Zokogó, megrendült színésznőket, énekeseket, írókat és filmrendezőket. Szeretném látni, ahogy folyik le az ocsmány, összefércelt, toldott-foldott, de legalább százezer dollárba kerülő pofájukon lefelé a könny, árkot szántva a fél centi vastag sminkbe.
Szörnyülködő és kétségbeesett, lassan hatvan felé közelgő, de tizenhat éves kurvának öltöztetett és fényképszűrőkkel alaposan megtámogatott Madonnát akarok.
Jajongó Katy Perryt, Jay-Z-t és Beyoncét, Lena Dunham csalódott malacarcát akarom látni.
Mindenről lemondó hangnemben írott tweeteket, Instagram- és Facebook-posztokat; apokalipszist vizionáló, indulatos és dühös, majd rezignált reménytelenségbe forduló hozzászólásokat és elmélkedéseket akarok.
Szeretnék még sok-sok szomorkodó, aggódó magasan képzett és kulturált urbánus köcsögöt, feministát, gender- és társadalomszociológust, bölcsészt, művészt, hazug féreg újságírót, véleményformálót és haladógondolkodót.
Sokat még, rengeteget!
Okos, magasan képzett, toleráns, kulturált nagyvárosi választók kifejezik nemtetszésüket és fenntartásaikat a buta, bigott, rasszista, alulképzett vidéki szavazók miatt hatalomra jutott új amerikai elnök miatt
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
