Fullon a diszkó lassulok,
Sebesség kéne mára,
Az ablak tükre megremeg,
Ahogy a hangerő cibálja.
A vidéki pultos nem érti,
Mi a szerelem, két férfi,
Ölelkezik a vécében,
Lépek a taximat intézem.
Kitinpáncélozott Cadillacben,
A sofőr a rádión teker,
A hangszóróból napalm szivárog,
A tűzről Johnny Cash énekel.
(Burns, burns, burns)
Ahogy süllyedek egyre lejjebb,
(Down, down, down)
A lángok úgy csapnak egyre feljebb.
A város peremén cirkusz áll,
Koszosan, pirosan, sárgán,
Én veretek veterán körhintán,
Porcelánkanca hátán.
Egy majomőr idelép,
Mit akarsz vakarék,
Emberszerű az arca.
De a fejemben beszél,
A csimpánztenyér,
A borotvakést kihajtja.
Villan a penge krómja,
Jön az őr monológja,
Aki azt darálja, hogy az ember,
Olyan haszontalan, hogy csak útba’ van,
És hiába minden rendszer.
Ő a nagyobb erő,
Ami nem győzhető le,
Semmilyen ismert módon,
Minek elrohanni?
Minek ellenállni?
Hát folyjon a vér, csak folyjon!
Beengedtem egy állatot, amit megfékezni nem tudok,
A csengő szól, megébredek, de felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki, a választ Ő sem ismeri,
A lelkem vidd, az útba’ van, a lélek oly haszontalan.